Nem semmi munkára vállalkozott Pálfi György és társai: nekiálltak összerakni egy filmet, aminek minden egyes jelenete egy másik alkotásból van kölcsönvéve. A teljesen abszurd ötletnek hála pedig egy olyan végeredmény született, ami időtálló és teljesen egyedi. Ez a Final Cut – Hölgyeim és Uraim.

Szóval az alapkoncepció az, hogy minden egyes jelenet más filmből van átemelve. Hogy az istenbe tud ez működni? Folyékonyan. Vezetéknévrokonom nem mindennapi munkát végzett: annyira jól vágták meg a filmet, hogy szinte ki se zökkenünk a váltásoknál. Embertelen meló lehetett ezt így véghezvinni.

Egyébként a történet igen egyszerű, de azért örökzöld: Egy férfi és egy nő keresztezi egymás útját, szerelembe esnek, majd az idő lassan dolgozó vasfoga kikezdi szerelmüket. Tipikus, de jól prezentálva mindig betalál a nézőnél. Ezt György itt el is éri.

 Kicsit híján vagyok a felhasználható képeknek a filmből, úgyhogy itt egy kép, mait én szerkesztettem, Dave Grohllal a közepén

A színészi munka nem volt rossz, bár egy kicsit több Scarlett Johanssonnak örültem volna (most komolyan, mit írjak, másodpercenként változott a két főszereplőt megszemélyesítő test).

A humora a műnél megint teli találat, egy tonna jó poént hoznak ki a vágással, nem beszélve egy igen unortodox szexjelenetről, ami emlékeztetett a csupasz pisztoly egyik ikonikus jelenetére.

Lehet, hogy csinálnom kéne egy foo fighters fan blogot...

Szóval röviden összefoglalva: Egy kuriózumot sikerült Pálfi György és brancsjának alkotnia, ami meglehet, hogy örökké egy filmiparbéli kis csodaként marad fenn. Vicces, drámai, izgalmas, pont elég hosszú, és egy szokatlan szisztémát követve működik nagyszerűen.