Ritka élmény az mikor egy film megnézése után egy ember elveszíti a beszéd késségét. Már pedig velem ez történt a Her megnézése után. Ebbe a filmbe lehet, hogy sokat látok bele, de tagadhatatlanul egy zseniális alkotás. A film a szerelemről szól, de még hogyan!
Huh de valahogy elkéne kezdeni. Nos a történet origójában Theodore (Joaquin Phoenix, mily költői név) áll, aki gyönyörű levelek ír megbízásból, legyen szó temetésről, vagy szerelmi vallomásról. Jól megy neki, a film egy művével is nyit, van érzéke hozzá. Szegény Theo épp egy válás végénél jár, csak a papírok kéne aláírnia, de sehogy se tudja rávenni magát. Borzasztóan magányos, a napok nem telnek, csak tengődik a szürke mindennapokban. Hazafele menet egy érdekes reklám tűnik fel neki: egy operációs rendszert reklámoznak, aminek öntudata van. Egy mesterséges intelligenciával megáldott program. Otthon már be is izzítja, és el is kezd vele beszélgetni, megismerni. Hamar összemelegednek, jobb társaság Samantha (a program) mint sok ismerősöm, és ezzel Theodor is így van. Nagyon jól elvannak, és a technológiának hála – mivel a jövőben játszódik a film – bárhol élvezheti új barátja társaságát. Főhősünk kezd talpra állni, újra színesenek látja a világot, és még egy randit és összehoznak neki vásznon nem mutatott távoli barátai. Jól megy a randi, de az utolsó pillanatban elkurja bajszos hősünk. Beverve, szomorúan befekszik az ágyába, és elkezd dumálni Samanthaval. Valami elkezd alakulni, és ez már nem barátság.
Másoknak minden álma, hogy ez a nő így nézzen rá, erre meg elbassza, hihetetlen a tag
Nem folytatom mert leírva ez baromságnak hangzik, pláne ami ezután jön…de ez a film összefoglalja a szerelem és a párkapcsolatok sok fázisát . Hihetetlen, röviden összefoglalva Theodore élete hogy alakul: Letört, kezdi összeszedni magát Samanthának hála, kapcsolat friss újsága miatti bódulat, beleszokás, távolodás, hibák, vita, megbeszélés/megoldás keresés, saját hibáink hátrahagyása… a szemünk láttára látunk egy teljesen emberi párkapcsolat végigmenni egy gép és egy ember között. Ez a film feldobta az egész hetemet.
Fucking windows frissítés
Persze futnak mellékszálak is, a legfontosabb talán Theo egy jó barátja Amy (Amy Adams) körül forog, aki régóta fontos neki, és az ő életébe is belekerül egy mesterséges inteligencia.
Annyi mindent lehet tanulni ebből a filmből párkapcsolat terén. A másság, a problémák leküzdését, benne van egy kapcsolatban előkerülhető nagyobb problémák közül sok, és azokat szívmelengetően küzdi le érdekes kis párunk. Két nagyon érdekes jelenet tűnt fel:
- Theodore a reakciótól nagyon félve elmondja egy munkatársának (aki feldobta egy duplarandi lehetőségét) hogy egy operációs rendszer a partnere. A csávó csak annyit mond „oké, mikor legyen a randi?”. Annyira simán túl lendül ezen a problémán….milyen szép világban élnénk, ha mi is ilyen simán tudnánk átlendülni a „nem átlagos” párokon, csupán arra figyelve, hogy együtt milyenek, nem érdekelve hogy a pár kikből áll. (oh milyen érzelmekkel teli vagyok)
- Theodorenak Samantha dalokat ír, amikkel a közös képeket próbálja kicserélni, és miközben ez a dal megy finoman, Theo azt mondja, hogy „látlak magam előtt téged”… és őszintén, a film ügyesen terel abba az irányba hogy te is láss magad előtt valakit, és ha szerencséd van ,ez az ember az, aki épp melletted nézi a filmet.(...ezt tényleg leírtam?)
buszon én is tuti ilyen fejet vághatok
Még egy tonnányi ilyen dolog van a filmben, biztos vagyok benne, hogy bárkinek nagyszerű társaság lenne Samantha, értelmes és szerethető, nagyszerű végignézni, ahogyan szépen lassan kinövi magát, és igazi személyiség lesz. Olyan felszabadultságot, mint amilyet Theoból tud kiváltani, azt csak kevesen képesek egy másik élőlényből előhozni.
A film maga szívmelengető, valamennyi jelenet tökéletesen van súlyozva, sosem megy át a romantika nyálasba, a viták igaziak, az érzelmek valósak a szemünkben, ha másért nem, mert ilyet bárki átélhet kapcsolatban. Láthatsz benne mindent, ami megtörténhet veled, vagy ami már megtörtént. Aki ezt írta, tudja mi a szerelem.
A depis hipster
És ezt a hatást nem lehetett volna a nagyszerű színészi játék nélkül elérni, Phoenix ezért bármikor kaphatna egy oscart, Scarlett Johanson egy másodpercig nincs a vásznon, de hihetetlen mennyi élettel tölti meg Samanthát, Amy Adamshez hasonló barát pedig bármikor átjöhetne egy kis borozásra/fifázásra.
Látványban sem utolsó, gyönyörű futorisztikus környezetet varázsolnak elénk.
És még a csavar(ok) is nagyot ütnek, te jó ég eddig ez a kedvenc filmem a tavalyi felhozatalból.
Ez az a film, amit csak azoknak ajánlok, akinek van annyi érzelmi intelligenciája, hogy egy romantikus filmet megtudjanak nézni, ahj erről inkább élőben kéne beszélgetnem egy jó rosé mellet valaki mellett, körbe is telefonálok.
trailer:
