Az idejét se tudom annak, hogy mikor láttam utoljára ennyire jó magyar filmet. Egy jó történettel, nagyszerű színészi munkával megáldott mű, sajátos látványvilággal. Mikor láthattunk utoljára ilyet?

Na de valami konkrétumot is kéne írni. A történet középpontjában a Kulka János által megformált Koroknai elvtárs van, ki éppen politikai pályafutása vége felé közeledik, akarata ellenére. Elég nehéz helyzetben van, nem igazán tűnik úgy, hogy kimászik a shitstormból, ami kopasz feje fölött tombol. Megismerjük Vermes elvtársat is, aki Koroknai posztjára hajt, és olyan bajsza van, mint az egyik tesitanáromnak - fontos információ – aki egyébként a film legnegatívabb alakja.

Miközben Koroknai a nem létező haja tépése felé közeledik, megismerjük a két „banditát”. A követséggel szemben lévő kávézóban szürcsölgetik kávéjukat, és beszélgetnek. Miután a koffeinnek hála erőre kapnak, behatolnak és elszabadul a pokol. A rendőrök nem mernek bemenni, mert magyar fennhatóságú területnek számít a követség, az egyik behatoló szerelme is előkerül, és még sok más izgi dolog. Sajnos innentől kezdve nehéz spoilerek nélkül írni a filmről, az alkotás meg maga 76 perces, szóval már el is értem a kritikus részéhez a történetnek.

A módszer, amivel rávehetnének, hogy a rádióban dolgozzak.

Te jó isten, én nem tudtam, hogy Kulka ekkora istencsászár színész. Nagyon meglepődtem, hatalmasat játszik, akárcsak Lovas Rozi is, aki Hajnit alakítja, az egyik betörő szerelmét. A két behatoló is jó, az egyiknek az őrület kavarog a szemében néha, ami illet is a karakteréhez. Egyedül a gonosz Vermesit alakító (uhh te jó ég) Rémusz Szikszai volt gyenge, a karaktere mondjuk felületes is volt, kb egy hókuszpókot játszott el .

A látvány egyedi volt, de néha kijött azért, hogy kevés pénzből csinálták. Korhű, kicsit nyomott és sötét színekkel dolgozik a film.

Ilyen arcot csak az vág, aki újratelepített már windowst.

Ez a film akkora boostot adott nekem a magyar filmipar felé, hogy merész dologra szánom el magam: meg fogok nézni 3 magyar filmet és remélhetőleg nem rombolom le a reményeimet velük. Ezekről kritika felkerül vasárnap, kedden, és csütörtökön (woohoo kép-kocka maratooon). A három film pedig nem lesz más, mint:

Final cut – a Cannesi filmfeszt záró filmje volt

Isteni műszak – mert nemrég jelent meg és érdekel (mit vártunk, nincs mindenre nyomós indokom)

Megdönteni Hajnal Tímeát - itt várhatunk egy nagyon szép és kulturált kritikát (khm szarkazmus khm)

Szóval erre számítsunk, nézze meg mindenki a Berni követet, mert jó film, a többiről pedig hamarosan beszámolok, lehetőleg nem habzó szájjal és agykárosodással.

oh god mire vállalkozom

Addig is adios kedves olvasó.