A cornettó trilógia második, és leghíresebb tagja. Míg az előző rész a zombi zsánernek szentelte a filmtekercseit, addig ez a film inkább az akció/rendőrös-nyomozós filmeknek. Pörgős, zseniális csavarral, és grandiózus seggrugdosással a végén.

Miután az első rész zombi fejek mellett sikert is aratott, nagyobb büdzsével állhattak neki második agymenésüknek Wright-ék. A történet középpontjában Angel rendőrtiszt (Simon Pegg) áll, aki a yard helyi spílere. Ő maga a tökéletes rendőr: erkölcsös, elhivatott, bátor, satöbbi. Annyira jól végzi a melóját, hogy a többi rendőr munkája az ő munkája mellett annyira feltűnő, mint izzadság folt fekete pólón. Ezért szegényt át is helyezik, a festői Sandfordba, ami a szigetország legnyugisabb helye. Angel itt megismerkedik a város lakóival, no meg Dannyvel (örök sidekick Nick Frost), aki pedig egy akciófilm függő, adrenalinra vágyakozó tag. A város békés életét azonban egy kérdéseket felvető, véres bűntény kavarja fel. Vagy is csak Angel szerint, hiszen a falu többi tagja szerint baleset, hiszen itt húsz éve nem történt gyilkosság, miért pont most történne egy. Angel viszont nem adja könnyen magát, és minél mélyebbre ás, annál inkább kezdi a néző a fejét vakargatni, hogy mi a rák lesz ennek a vége.

A filmnek ez a legnagyobb pozitívuma talán, a zseniális jelenetváltások, a kőkemény akciójelenetek, és úgy overall a kameramunka mellett, a rejtélyépítés. Nincs ember szerintem, aki kitalálná magától, hogy miért kezdődött el a vásznon egyszer csak patakban folyni a vér. Irreális, és egyben zseniális. A film az előzőkhöz hűen ismét beszélgetésekre, és az abszurd jelenetekkel éri el hogy a közönség röhögjön.

Mikor 5 perccel a bolt zárása előtt tűnik fel, hogy nincs citrom a tequilahoz.

Ami a filmben érdekes, hogy vannak pillanatok benne, amik konkrétan akciófilmekből van átvéve, de azt valahogy mégis a sajátjukká teszik. Nagyon király kikacsintások vannak, még egy Eastwood mondat is szóról szóra elhangzik. Itt elég vegyesen vannak utalások, főleg párbeszédeken érezhető, hiszen néhány kb szóról szóra ugyanaz, mint egy másik filmben, csupán a neveket cserélik ki.

Ez a film nálam örök kedvenc lesz, és talán azért is tetszik ennyire, mert olyan emberek készítették, akiken látszik, hogy imádják az akciófilmeket. Tele tömik utalásokkal, és valahogy érezni rajtuk, hogy élvezik amit csinálnak. Sokat dob egy filmen, ha azt szívvel csinálják, és ezen érződik is.

Szóval röviden összefoglalva, a vaskabátok egy ritka kincs az én szememben. Kevés filmben látunk egyszerre kőkemény lövöldözéseket, frappáns humort, jól felépített misztikumot, és egy öreg asszonyt, akit kung-fu rúgással terítenek le. Aki szereti a frappánsabb humort, nem fog csalódni vele.