Igen igen, visszatértünk a nyári álomból, fejfájással, sok emlékkel, de legfőképp indokolatlan és igen csúnya arcszőrzettel. Egy kis eligazítás következik most, no meg egy kritika a nyár blockbusteréről, a guardians of the galaxyről!

Szóval, eljött ismét a nyár vége, amit talán egyedül az vígasztal (amellett, hogy jön az új foo fighters album) hogy egy tonna jó dolog jön ősszel. A blog pedig robog tovább. A fogadalmat, miszerint több magyar filmet is meg fogok nézni, betartom, és remélhetőleg nem tikkelő szemekkel és habzó szájjal fogok kritikát írni róluk. Ehhez viszont hozzácsapom, hogy pár nyári csodáról (pl: edge of tomorrow) is írni fogok. A felállás az lesz, hogy egymást fogja váltogatni a két téma, és ezt a sort most a guardians fogja kezdeni, szóval álljunk is neki!

Kéne velük egy fejvadászos sorozat

Ahj, komoly elvárásokkal ültem le a galaxis őrzői elé: kijött egy (uhh vagy inkább 20) trailer, amiben a következőket láttam:

- nagyszerű karaktereket

- jó humort

- akciót

- és egy nem mindennapi soundtracket

A vászon elött ülve ezeket pedig mind megkaptam, de nem többet. De talán kezdjük magával a történettel.

A történet középpontjában a nőket Charlie Sheen módjára hajkurászó Starlord van, aki egy tolvaj. Éppen munkáját végzi, mikor is egy fémgömbszerű valamit nyúl le, ami enyhén szólva túl nagy fogás volt. Fegyveresek hada elől menekül el nagy nehezen, majd miután a portékát nem sikerül eladnia, egy zöld ninja-jedi (Gomora) nőszemély támadja meg, a gömb miatt, de emellett egy zsoldos duó (Groot és Rocket) célkeresztjébe is belekerül, bár nekik csak az a pénz kell, amit a fejérért kapnának. A látványos akció után a csoport börtönbe kerül, ahol megismerkednek a bosszúéhes Trexel, akinek mélyen gyökeredző problémái vannak Gomorával. Egy laza mindenre tojó bűnöző, egy görcsös nőszemély, egy békés fa, egy pszichopata mosómedve és egy iróniát értelmezni nem tudó izomkolosszus alkotja a galaxis őrzőit. Nem unalmas egy másodpercük sem, amit a képernyőn töltenek.

Aces high!

Nagyon eltalálta a karaktereket a marvel: az összes jól ki van dolgozva, a motivációjukat meglehet érteni, meg amúgy is: meg fogod szeretni őket. Viszont a főgonosz is tipikus marvel karakter lett, de rossz értelemben: egy epicebb cuccokkal felszerelt hókuszpók az ellenség, aki mindent elakar pusztítani. A történet se olyan nagy dúr, van benne pár furcsaság, de alapjáraton működik. Viszont teljesen a karakterek viszik a filmet, nem a sztori. Ja, a mellékkarakterek is jók amúgy, csak a főgedra nem perfecto.

Háttértölteléknek még ott van a zene meg a látvány is: Istenien néz ki a film, nagyszerű az operatőri munka, és akarok egy olyan bőrdzsekit, mint amilyen starlordnak van (meg egy olyan repcsit is). A zene pedig külön pacsi, ugyanis a bemutatóban is hallható „hooked on the feeling” feldolgozása mellett még sok olyan számot hallhatunk, ami nagyon furcsa módon, de tök jól illik a filmhez.

Fair play

Egyébként a magyar szinkron nem lett rossz, de ez az a film, amit angolul kell megnézni, mert senki nem tudja visszaadni Chris Patt déli akcentusát, vagy Vin Diesel és Bradley cooper karakteres hangját.

Szóval röviden összegezve ez egy buddy movie (vagy groupe movie…van ilyen?), amit a karakterek visznek a hátukon. Látványos, nagyon vicces és leköt, viszont a sztori és a főgonosz könnyen feledhető. Egyszer bárkinek megéri megnézni.

trailer: