Áhj istenem, imádom az HBO-t. Megint csináltak valamit, ami örökké ott lesz a kedvenceim között. Csináltak egy 8 részes sorozatot (minden rész 1 órás) egy szektánsnak tűnő gyilkosságról, két nyomozóról, és azoknak baszott drámai életéről, ja és mindezt egy thriller-krimi köntösbe bújtatva. Ohhohó, és még tudom hová csiszolni ezt a vértet.
A sorozat főszereplője MATTHEW MCCONAUGHEY, aki lazán idén nyert oscar díjat legjobb főszerepért, és a szintén nagy nevű WOODY HARRELSON. Pacsi a castingolóknak (amúgy az egész gárda nagyon elvan találva, a bűnözők nagyrészét tuti szöktették valahonnan). Az egész azzal kezdődik, hogy Rust Chole-t (Matthew) és Marty Hart-ot (Woody) kihallgatják, egy régmúlt üggyel kapcsolatban, amin együtt dolgoztak. Mocskos egy ügy volt. Egy sátánista, szektás benyomást keltő, beteg gyilkosság színhelyére siettek ki ketten, mint frissen alakult duó. És istenem, ennél többet nem írok, mert innentől kezdve minden egyes másodperce már számít, vagy érdekes és nem akarom lelőni.
A szereplőkről annyit hogy rég láttam képernyőn ilyen keseredett és furcsa, néha torz elképzelésekkel teli karaktert, mint Rust. Marty mellette egy forrófejű családapa. De itt egyik szereplő sincs kivégezve hogy az író fél óra után felállt és azt mondta „jó Sanyikám, itt egy elbaszott arc, meg a forrófejű fater, na én végeztem, megyek a presszóba találkoznia srácokkal”. Részletesek, nagyon kidolgozottak, egyszerűen emberszerűek. Sőt azok (jó azért nem mindennapi alakok, főleg Rust). Ami még érdekes a sorozatban, hogy nincs igazán hú de pozitív karakter, mindenkit lehet szeretni is, meg utálni, csak a néző gondolkodásától függ, hogy nála a hőseink bűnei mennyire is azok, és jó tetteik mennyire is jók. És hát ez nem mindennapi.
Akárcsak a történet. Többször kaptam mindfuckot a sorozat nézése közben, vagy azért mert annyira király jelenet cseszte meg a szemgolyómat, hogy helyben lepetéztem, vagy mert egyszerűen olyan csavarokat húztak a sztoriban, amiktől popcornt elejtve kigúvadt szemekkel néztem képernyőt. És többször kirázott a hideg, mert annyira el volt kapva a jelenet. Jó lehet hogy túlzásokba esek, de engem tényleg ennyire lenyűgözött. A sorozat 8 órája alatt talán egyszer vontam kérdőre a tekintetem, ami tegyük hozzá elég jó kis eredmény, pláne ha ebben a 8 órában nincs időhúzás. Folyamatosan halad a sztori. Nincs bénázás, vagy az ügy halad, vagy a szereplők életét ismerhetjük meg jobban. És ha nem elég, ott van még a texasi mocsaras táj, amitől még mindig borsódzik a hátam, az ott lakó torz alakok látványa, és mégtorzabb cselekedeteik, a country zene leg szárazabb, mocsarasabb és kemény hangzása a sorozat alatt, az akciójelenetek, amik keményen odavágnak, és persze a nagyon eltalált párbeszédek. Komolyan ,semmi negatívum nem jut eszembe, még az se hogy a 8 rész kevés, mert masszív az a 8 rész.
És a sorozat alapján ez nagyon is igaz
Egy újabb HBO remekművel van dolgunk. Istenem csak ki ne fogyjanak az ötletekből. És ha ez nem elég, hamarosan érkezik a trónok harca új évadja. Végülis utoljára pont a trónok harcának az első évadját prögettem végig olyan hamar, mint a true detectivet. Tuti szerzek valami HBO fanboy pólót.
